2004-ben vásároltuk meg első állatainkat két pónit, majd következtek a minnesotai törpemalacok. Őket követték az első kecskék és a törpekecskék. 2008-ra mini állatkertünkhöz több halálra ítélt mentett állat is csatlakozott. Baromfik, kecskék, kupecektől kivásárolt törpe pónik. Az állomány folyamatosan bővült.

2008-ban kerestek meg minket először, hogy szívesen látnák állatainkat nonprofit rendezvényen, mert állatsimogatóra sajnos nincs keret. Természetesen eleget tettünk a meghívásnak. Ott tapasztaltuk meg először, hogy a mai gyerekek és felnőttek mennyire nem jutnak közel állatokhoz annak ellenére, hogy igényük bizony volna rá. Elhatároztuk, hogy amennyire erőnkből telik elvisszük állatainkat azokhoz akik igénylik, de anyagi keretük nincs ahhoz, hogy állatsimogatót rendeljenek.

Vásárolt, általunk tenyésztett és mentett állatainkat kiképeztük a feladatra. Nagy munka volt, de a mosolygó arcok minden nehézséget feledtettek. Rengeteg helyre eljutottunk, okos malackáinkra még a média is felfigyelt. A 2012-es év közepére sajnos az üzemanyag és takarmány árak olyan magasságokba szöktek, hogy önerőből képtelenek voltunk tovább működtetni az ingyenes állatsimogatót. Úgy látszott, abba kell hagynunk tevékenységünket amikor egy kedves barát, aki jól ismerte és nagyra értékelte amit teszünk felajánlotta, alapítványt hoz létre, hogy tovább működhessen az állatsimogató.

Így született meg 2012. augusztusára a KANGA alapítvány. Hogy meddig tudunk működni? Az csak azon múlik, hogy találunk e támogatókat, akik szintén fontosnak tartják a mai virtuális világban, hogy az érző élőlények eljuthassanak azokhoz akik másként nem találkozhatnak velük.